Tárgyalni Kovács Péterrel…

Én tényleg megpróbáltam.

Már tavasszal, a parlamenti választásoknál is látszott (tulajdonképpen már 4 éve is…) hogy a kerületi pártok csatatérként tekintenek a kerület köztereire. Plakátok kerültek minden lehetséges helyre, ahol aztán sok esetben évekig csúfoskodtak. Két „kedvencem” is volt, az egyik annak a Szatmáry Kristófnak a választási plakátja, aki megválasztása után nem sokkal le is lépett a kerületből, a plakátja viszont még mindig látható volt, még a pótlására kiírt időközi alatt is. A másik Kovács Péteré a Hősök fasorai trafóházon, ahol még 2 évvel a választások után is, összerondítva, de ott díszelgett. (mi takarítottuk el végül is az illetékesek helyett)  A tavaszi választások is csatatérré változtatták a kerületet, többek közt köszönhetően a „cseppet” lejtősre sikeredett választási törvénynek, és a kerületi szabályzás hiányának köszönhetően.

Miután közzétettem felhívásomat a helyzet megoldásával kapcsolatosan, naivan azt hittem, hogy gyorsan nyélbe ütjük a megállapodást, sajtó nyilvánosan aláírjuk és mindenki boldog lesz. Nem így történt. A szövetség a XVI. kerületért és a Fidesz is belement a tárgyalásba, de már akkor érezhető volt, hogy nem feltétlenül ugyan azt szeretnék elérni. Oly annyira, hogy a tárgyalásokban résztvevő Kovács Péter a saját FB oldalunkon próbálta meg átértelmezni azokat a célokat, melyeket dedikáltan el szerettem volna érni. Megemlíteném a kerületi Jobbikot, melynek tárgyaló fele bár jelezte, a balosokkal semmilyen szinten sem szeretne közösködni, ha a Fidesz is aláírja, akkor ők is, mivel szeretnének, egy minimál kampányt folytatni, amihez jól passzol az indítvány.  A polgármester részvétele azóta sem tisztázott az ügyben, hogy a Fideszt képviselte-e, vagy az önkormányzatot, vagy egyszerre mindkettőt.  Minden esetre addig húzta a tárgyalásokat (tárgyalásokat? rajtam keresztül üzengettek csak egymásnak, én meg próbáltam közvetíteni…)  amíg csak tudta, minden féle kifogással, aztán egyszer csak kikerültek a dobozok a közterületre… Mit mondjak, tárgyalás közben kész tények elé állítani az ellenfeleket nagyon nem fair dolog.  Persze az sem volt az, hogy a törvényesség függönye mögé bújva szerette volna megakadályozni az ellenzéket, hogy a dobozokon kívül máshová is helyezhessenek el hirdetéseket. Mindezt persze úgy, hogy közben neki már ott díszelegnek az óriásplakátjai a kerületben mindenhol és a buszok oldalán is ott virít, amit ugyebár mások nem nagyon engedhetnek meg maguknak. Szóval az erősebb kutya mindent akart vinni, vagy legalább is addig húzni az időt, amíg végleg beleégnek a polgárok retináiba az ő plakátjai.

Déjá vu…

Ilyen már volt, jutott eszembe. Amikor két éve az akkor 91 (!) éves Sasvár utcai futballpálya felszámolását vette a fejébe. Miután átminősítették a területet, már tudni lehetett, hogy el akarják törölni a nagy múltú és a környékbeliek identitásának egyik fontos elemét jelentő pályát. Mi, az LMP voltunk az elsők, akik aláírást kezdtünk gyűjteni a megmaradásáért. Amikor a helyi civilek is ráébredtek, nagy a baj, kérésükre leálltunk a dologról, had vegyék kézbe maguk a tiltakozást. Több mit kétezer aláírást szedtek össze, amit már nem söpörhetett le a Fideszes túltöbbségű testület, így Kovács Péter tárgyalni kezdett velük. Így utólag ők is belátták, mekkora hiba volt! Először csak a puhatolózás ment, aztán Péterünk feltette a kérdést, hogy végül is mit akarnak itt a civilek. Azok annyira komolyan vették a kérdést, hogy még egy tervet is összehoztak az általuk elképzelt parkról, játszótérről, közösségi házról. Ekkor jött a nagy kérdés, no de miből? Még erre is tudtak volna válaszolni, de közben elindultak a munkagépek és lerombolták a téglakerítést és tönkrevágták a pályát. Akkor derült ki a civilek számára, hogy az egész tárgyalás csak kamu volt, hogy húzzák az időt, szó sem volt valódi megállapodási szándékról, hiába volt a nagy szöveg erről…

Konklúzió.

Nos, úgy fest itt is ez történt, polgármesterünk sietve csatlakozott a felhíváshoz, de a gyakorlati megállapodásnak esélye sem volt. Egyszerűen nem állt érdekében. Ha mégis érdekében állt volna, akkor az elmúlt napokban már egyedül is elkezdte volna megvalósítani saját tervezetét és minden sarkon legalább kettő, vagy három doboz díszelegne, várva a pártok plakátjait, egyenlő esélyt biztosítva nekik. Persze nem ez történt, hanem ha még lehet, az EP választásoknál is kevesebb doboz került ki, had marakodjanak egymással a pártok!  Ráadásul a főváros sem hajlandó kirakni saját dobozokat, mint tavasszal, minek is, Tarlós úr képe váltja Kovács Péterét az óriásplakátokon az egész kerületben és nekik ez így jó.

Nekik…