Ez volt az a hét Orbánisztánban, amikor:

1. tömegesen adták vissza lovagkeresztjeiket a jobb érzésű kitüntetettek, mert bayer zsolt is megkapta és nem vállalnak vele semmilyen közösséget.
2. amikor Nagy Feró kijelentette, hogy: „az érkező bevándorlók mecseteket fognak építeni, betörik a kapukat és minden nőt megerőszakolnak”.
3. amikor az olimpiai szereplésünk kapcsán orbán azt a következtetést tudta csak levonni, hogy: „Önvizsgálatot kell tartaniuk a férfiaknak, miután Rióban a nyolc aranyérem közül hetet nők hoztak”
4. amikor Schöpfiln György fideszes EP-képviselő a Twitterén azt írta, malacfejeket kell kirakni a határkerítésre, azok majd elriasztják a muszlim migránsokat
5. amikor Rogán Antal ellen nem, de Portik Tamás ellen viszont hamis vád gyanúja miatt kezdett nyomozni az ügyészség
6. amikor kiderült, hogy a paralimpikonjaink érmei idén is fele annyit érnek, mint a „normálisoké”
7. amikor kitalálta a fidesz a „közigazgatási bíróságokat”, hogy végképp megakadályozza az elszámoltathatóságukat
8. amikor az MTVA híradója már a látszatra sem adva hamisított híreket
9. amikor Völner Pál, az Orbán-kormány igazságügyi államtitkára személyesen ismerte el az Európai Bizottság egyik emberének, hogy a kvóták megváltoztatására tett ígéret csak „a kampány politikai húzása, nem kell teljesen komolyan venni”, tehát az október 2.-i népszavazás csak egy kamu, nagyon sok pénzért…
10. amikor kiderült: Magyarország halszagú, 50 milláért…

Az egész a pedagógustüntetésekkel kezdődött, melyek végleg megkerülhetetlenné tették, hogy a KLIK eddigi tevékenységével elszámoljon a kormány. A mérleg siralmas volt, a KLIK működése 17 hónapja alatt 57 milliárdos hiányt halmozott fel, áldatlan tevékenysége számos iskola működését közvetlenül is fenyegette. Miután ezt egy belső vizsgálat is alátámasztotta, a pedagógusok nyomásának látszólag engedelmeskedve márciusban Rétvári Bence, az Emmi államtitkára azt mondta, nyáron teljesen megszűnik a KLIK. Persze hazugság volt, csak a kedélyek csillapítására szolgált. Ami ez után jött, az közvetlenül az orbánizmus filozófiáját követte, „ha nem tetszik a kisvasutam, toljuk még tovább”! Kiderült, hogy nem hogy nem szűnik meg a KLIK, de most már minden iskolát és totálisan államosítani akarnak. Eddig csak a fenntartást vették el az önkormányzatoktól, ezen túl a működtetést is. Elvesznek minden iskolákra szánt normatív támogatást, ráadásul meg is adóztatják majd az önkormányzatokat, „szolidaritási adó címen”… A budapesti polgármesterek szerették volna elérni, hogy módosítsák a törvényt, és amelyik önkormányzat vállalná, ahhoz visszakerülhessenek az iskolái. Kovács Péter szavai szerint „elbuktunk”.

Kovács Péter és a BÖSZ bukása után a kerületi ellenzék olyat tett, amit nem igazán szokott. Összefogtunk egy ügy érdekében, a kerület iskolái érdekében. Sikerült rendkívüli testületi üléseket összehívnunk, melyeken azt javasoltuk, hogy a fideszes vezetés kezdjen tárgyalásokat egy esetleges törvénymódosítás érdekében, hogy visszavehessük az iskoláinkat. Ha ez nem sikerülne, azt kértük, csak abban az esetben bólintson rá a testület és írja alá Kovács Péter az átadási szerződést, ha  belekerül, hogy ragaszkodunk ez után is azon programok - iskola- és iskolaudvar felújítás, sportlétesítmény fejlesztés, pedagógia napok, iskolaválasztó, pedagógus bál, pedagógus napi díszdiploma átadó és nyugdíjas búcsúztató ünnepség, intézményvezetői jutalmazás, ingyenes tankönyv- és füzetcsomag biztosítása, informatikai fejlesztés - folytatását, amelyet önkormányzatunk tanévenként megvalósított.  A tárgyalásokról szóló határozati javaslatunkat tartózkodással és a két alpolgármester és Kovács Péter nem szavazatával elutasították. Azt a szerződésre vonatkozó javaslatunkat megpuccsolták egy olyan módosítóval, amit ács Anikó frakcióvezető adott be, és gyakorlatilag kivett belőle minden követelést.

Szégyen ez a számukra, a pártfegyelmet a kerület érdekei elé helyezték. Mindezt úgy, hogy közben biztosan tudható, hogy még ők sem értenek vele egyet és még Kovács Péter is ezt írta egy helyen: 2017. január 1-jétől a közétkeztetést leszámítva semmilyen felelősséget nem tudok vállalni a kerületi iskolákban történekért. Persze hogy nem! A jelenlegi állás szerint lemondott az iskoláinkról és még azt sem engedte, hogy az ellenzék próbáljon tenni valamit…

Nem adjuk fel, folyatatása következik!

Reggel ronda idő volt, de legalább korhű. 48-ban állítólag hasonlóan reménytelenül esett az eső, mint most 15.-én. A kerületi központi megemlékezésen is csak kb. a fele közönség jelent meg, mint jó időben szokott. A kultúrprogram is elmaradt. (persze este a színházban mégis előadták, de igazán nem kellett volna) Ha már nincs program, legalább beszéd legyen, gondolta polgármesterünk, és a hangosítást mellőzve élő szóval invitálta közelebb a nem túl népes közönséget, hogy jobban hallhassák. Beszédét kb. így foglalhatnám össze:

Mi itt Nyugat-Európa  vagyunk, és nem hagyjuk, hogy Brüsszel, vagyis Európa ránk sózza a sok-sok kultúridegen miránycsot, akik veszélyeztetnék a mi jól megérdemelt nyugalmunkat, kényelmünket! És ezt mi nem hagyhatjuk, mert a mi jól megérdemelt nyugalmunkat és kényelmünket nem veszélyeztetheti semmilyen idegenkultúrájú, mert mi itt most kényelemben és nyugalomban élünk.  Amíg nem sózzák ránk az idegen kultúrájúakat, amit nem hagyhatunk.  

És mind ezt 48-49 alkalmából.

OK, értem, fentről leszólnak neki, hogy most ez a téma, ezt kell tolni és Péterünk hithű pártkatona, (lám azt a sztenderd migránycsellenes határozatot is betolta a képviselőtestület elé, mint az összes többi fideszes polgármester az országban, bár mekkora károkat is okozott vele a testület bizalmi tőkéjében) de ezt pont 48 ünnepén? Amikor arra is emlékezünk épp, hogy eme kis ország minden népe, egy emberként kelt fel a Habsburgok elnyomása ellen, legyen az Tót, Székely, Román, Német, Lengyel, Zsidó, Cigány vagy bár ki, félretéve mindennemű kulturális sokszínűséget, másságot?

A beszéd után a kerületi pártok, civil szervezetek és kisebbségi önkormányzatok képviselői megkoszorúzták az emlékművet.

Elvégre az élet megy tovább…

Azt már lehet tudni, hogy tavaly ki lett. A várakozások ellenére nem Lantos Antal helytörténész, aki ráadásul tavaly töltötte be a 85. életévét s így szép ajándék lett volna számára a cím adományozása, hanem egy mondhatni ismeretlen hölgy, akire a testület fideszes többsége egyhangúlag szavazott, igen, csak ők.

Idén már tényleg időszerű lett volna, hogy Tóni bácsi megkapja az elismerő címet, de felmerült egy igen komoly rivális a jelöltek között. Mégpedig Dr. Bálint György, akit mindenki csak Bálint gazdaként ismer. Mivel a 14 jelölt közül talán ők ketten a legismertebbek és legérdemesebbek a címre, a képviselőtestület elé került határozati javaslat nem lepett meg, hogy idén kivételesen két díszpolgári címet osszunk ki. A szavazás végeredménye annál inkább… Nem fogják kitalálni, kik kaptak díszpolgári címet! Nem lőném le a poént, de annyit mondhatok, hogy ismét „tömbös” szavazás történt, nem Lantos Antal és Nem Dr. Bálint György lettek az idei díszpolgárok, viszont idén van 56 60. évfordulója…  Csak abban bízom, hogy a két öreg még megéri, hogy megkapja a megtisztelő címet és sokáig örülhet még neki.

Mondta ezt Szász József alpolgármester, az önkormányzat környezetvédelmi és közbiztonsági bizottságának tegnapi ülésén. Pikáns, nem?

Tegnap szerettem volna rávenni a bizottságomat, hogy javasolja a képviselő testületnek egy ideiglenes bizottság felállítását, ami dedikáltan a H8-H9 HÉV vonalával foglalkozott volna. Felmérte volna a potenciális veszélyforrásokat és javaslatokat tett volna a testületnek azok elhárítására. Szerintem ez nagyon fontos lenne, főleg ha azt vesszük, hogy az Imre utcai átjárónál 4 év alatt 4 halálos kimenetelű gázolás történt, és ha nem teszünk semmit, lesz még több is. Ezt meg kell oldani és nem lehet tovább halogatni! A bizottság a polgármesterből, az egyik alpolgármesterből, a környezetvédelmi és közbiztonsági bizottság elnökéből, a kerületi rendőrkapitányból és civil delegáltakból állt volna, de a KKB nem támogatta.  A délutáni testületi ülésen is felvetettem a témát, és ott sem támogatták a bizottságot.

Értem én, egy bizottság nem varázsser, nem garancia a probléma megoldására, de végre dedikált felelősei lettek volna a probléma megoldásának.

Javaslatom az Imre utcai problémára a civilekkel egyetértve:

Át kell helyezni a Cinkota felől érkező HÉV megállóját a jelenlegivel ellentétes oldalra. (Egy HÉV vezető szerint is) sokkal kisebb az esélye annak, (szinte zéró) hogy egy álló helyzetből induló szerelvény elüssön valakit, mint az, ha a szerelvény (a közúti közlekedéssel szemben) jobb oldali irányból befut az állomásra.  

Ez úton is kérek mindenkit, hogy támogassa az Imre utcával kapcsolatos civil aláírásgyűjtést!

https://www.peticiok.com/imreutcahevmegallo

2016 igen erősen kezdődik. A kormányzó pártkoalíció fidesz-kdnp olyan szintű hülyeségekkel bombáz bennünket, amelyek egyszerre skizofrének és ijesztőek. Hogy fordulhatott ekkorát velük a világ, hogy mehetnek teljesen szembe azzal, amit még nem is oly rég maguk is képviseltek?  Azt, mondjuk nem tudom, hogy régebben hogy álltak a nőkhöz, talán sokan azért kezdtek politizálni, mert úgy könnyebb volt csajozni, de hogy mostanra totál elkalibrálták magukat az biztos. Azon már rég túl vagyunk, hogy magukért kiálló, öntudatos demokratákat szeretnének polgárokként látni kis hazánkban, mostanra az engedelmes alattvaló lett a kívánatos, aki nem dumál, nem gondolkozik, csak dolgozik, szül és gyilkol, ha kell.

Odáig jutottunk, hogy levitték 16 évre a tankötelezettséget, cserébe fizetőssé tették a felsőoktatást, tönkrevágták a szakoktatást és most a gimnáziumi rendszert kezdték szétverni. Mindezt megfejelve egy láthatóan működésképtelen központosított intézményfenntartóval, központilag elfogadott kerettantervvel és csapnivaló tankönyvekkel. Az ily módon tönkretett közoktatásból utána egyenes út vezet a közmunkába, onnan meg teljes egzisztenciális lepusztulásba, függőségbe. De persze közben a nők szüljenek minél több gyereket, akár 40 évesen is, mert nekik ez az elsődleges önmegvalósítási módjuk és a haza amúgy is ezt kívánja tőlünk, különben záros időn belül kipusztulunk és helyünket átveszik a benyomuló agresszív migránsok. Vagy mégsem, mert majd jól megvédjük magunkat az újból bevezetett sorkatonai szolgálatban kiképzett fiatal gyerekekkel, akikből közben „férfit faragnak” azzal hogy megtörik, megalázzák és fegyelmezett, parancskövető gyilkoló géppé nyomorítják.

Nos, ez lenne a jövőképe ennek a díszes kompániának, és csodálkoznak, hogy menekül az országból minden értelmes fiatal, de lassan már középkorú is?

Ezzel szemben mit szeretnék én? Biztos alapokon álló, ingyenes közoktatást, ahol minden gyereket a sajátosságainak megfelelő oktatásban részesítenek, ahol először is tanulni tanítanak, meg és nem ölik ki a kíváncsiságot a jövő nemzedékeiből, ahol használható tudást kaphatnak, hogy később továbbtanulhassanak és boldogulhassanak az életük folyamán.

Egyenjogú, egyenrangú férfiakat és nőket, akik korra, nemre való tekintet nélkül azonos teljesítményért azonos fizetést kapnak és egyformán kiveszik részüket mind a család, mind a társadalom által rájuk rótt feladatokból.  Élő, működő, önfenntartó közösségeket, melyeknek aktív tagjai lehetnek.

Egy olyan társadalmat, ahol nem korrupt, sötét, szellemileg hanyatló, cezaromán politikusok szabják meg ki mit tehet akár a köz, akár a magánéletében, hanem mindenki a saját képességei, tudása alapján találhatja meg a helyét, megélhetését a társadalomban. Ahol az állam gondoskodik azokról, akiknek mégsem tud ilyen lehetőségeket teremteni, és nem irányítani, megfigyelni és kontrollálni akarja az embereket.

Nem, nem csak rajtam múlik, rajtunk múlik. Mindannyiunkon, hogy kiállunk-e magunkért, eltakarítjuk-e a múlt leszerepelt politikai elitjét, hogy akarjuk-e igazán a változást, hogy akarjuk-e igazán, hogy más legyen a politika…

Új emberek kellenek, gyertek, segítsetek!

foto:life.hu

Előre bocsájtom, világ életemben utáltam a versenysportot, az eredményekkel való hivalkodást, a valóéletben hasznavehetetlen kíntornász mutatványokat, a körülötte hemzsegő politikusokat és az egészet működető pénz átható bűzét. Kifejezetten rühellem, amikor nemzeti mázzal borítják és úgy kezelik, mintha a haza üdve függne tőle, miközben gyakorlatilag nagyjából egy maffia az egész, ahol mindenkinek megvan a maga helye és szerepe a nagy lé lenyúlásában…

Nem szeretem különösebben Hosszú Katinkát sem. Sem a pályafutása miatt, sem azért, mert ki mert állni magáért. Tisztelni tisztelem, de főleg azért, mert megpróbál kitörni ebből a maffiabandából. Hogy nő létére sikeres és nem játssza meg magát, vállaltan pénzért csinálja. No nem a MÚSZ piti 12 milliójáért. Hanem például azért a kb 2 millió dollárért, amit pénzdíjas versenyeken nyert össze eddig. (bezony, hogy a sport a pénzről szól…) Épp ezért teheti meg, hogy kiáll a saját és mások érdekeiért (el ne felejtsük, nem csak magának, hanem úszótársainak is kérte amit kért!), mert maga anyagilag már független a szövetségtől, a válogatottól, meg az aranyakért járó életjáradéktól. Neki már nem kell jópofizni senkinek, pitiznie, vagy rosszabb esetben nyelvével illetnie bár ki ülepét. Épp ezért olyan ijesztő azok számára, akik kitaposták, kinyalták maguk számára a kis pozíciójukat, ahonnan, mint megkerülhetetlen sportvezetők rendelkezhetnek mások pályafutása, pénze, egyszóval élete felett. (Ezért is szeretik annyira, ha valaki az egész életét a „sportnak áldozza”, bevállalva a potenciális fejőstehénséget és alattvalóságot.)

Katinka most ebbe a bizniszbe rondított bele, nem is csoda, hogy ekkora botrány van körülötte. Felrúgta az omertát, a „hallgatás törvényét” és nem hagyja magát, ráadásul független és nő! Ebben a fallokrata, „tiszteletre méltó” urak alkotta társaságban ez kiváltképp felháborító és megengedhetetlen! (hány nő is található az úszószövetség vezetőségében? Vagy az egész sport-felsővezetésben cuzammen?)  Nem is késhetett sokat a segítség az ország eddigi „legkanosabb” kormányának első embere is megszólalt az ügyben.

Igen, szeretett vezetőnk, ki maga is nagy sportrajongó szokásos rádiós észosztásában kitért az ügyre és most sem hazudtolta meg magát. Hűen totál agyament logikájához kijelentette: „a politikát távol kell tartani a sporttól!”. (ugye mennyire hiteles és logikus ez pont tőle?) Majd felidézte, hogy együtt kampányolt a vizes vébéért Hosszú Katinkával,  (gondolom mint magánember és nem mint politikus) s hogy végképp se…t csináljon saját szájából „nemzeti ügynek” nyilvánította a probléma megoldását és felkínálta segítségét. Kész!

Keresztapa majd megoldja…

Egészen pontosan függöny, a csúfos vég után.

Mint ezt előzőleg leírtam, A „babafa program” (minden születendő gyermek után ültessünk egy fát) szépen indult, az „összpárti” egyeztetés után bekerült a bizottságomhoz (Környezetvédelmi Közbiztonsági) ahol támogattuk. Az egyeztetés folyamán azonban egyre karcsúsodott a projekt. Kiderült, hogy a kerületben születő évi átlag 650-700 gyermek után már csak helyhiány miatt sem tudnánk ültetni egy-egy fát, és a költségek is relatíve magasak lennének. (meg sem közelítette volna pl. a sportberuházásokét) Mire szerdán a testület elé került a rendelet tervezet, már csak évi 100 fa ültetése maradt, mint kitűzött cél. Ezt nyírta ki gyakorlatilag egy módosító javaslattal Kovács Péter polgármester, mivel a rendeletből kivenni javasolta még a 100db-ot is, így a csonka rendelet szerint már csak magánszemélyek igényelhetnek-ültethetnek fát ebből a célból, ha akarnak… Tehát gyakorlatilag maradt az eddigi ingyenes faosztási rendszer, amibe tavaly 70 fát igényeltek… Csak reménykedhetek, hogy a szülők majd értesülnek a lehetőségről és tényleg ültetnek majd fát, de a tömeges, több száz fát feltételező faültetési akciót egyetlen módosítóval hazavágták. Pedig a kerület a klímaváltozással szemben nem sokkal tehet hasznosabbat, mint a zöldfelületek növelésével, minél több fa ültetésével, persze csak ha Kovács Péter is úgy gondolja…

Tavaly, miután feleszméltem, hogy képviselő lettem, nekiálltam a munkának. Mivel kapásból a nyakunkba szakadt a 2015-ös költségvetés, gondoltam egy nagyot, összeírtam mit szeretnék elérni a kerületben és leültem Szász József alpolgármesterrel, hogy előadjam neki elképzeléseimet. Alapjában tetszettek az ötleteim, de természetesen akkor már nem lehetett semmit bevenni közülük, pláne, hogy ellenzéki képviselő vagyok… (Azóta egy dolog azért megvalósult, a házi esővízgyűjtési programot sikerült megszavaztatni a testülettel, persze nem az én nevem alatt és elég nehezen, de átment…)

Tegnap, egy „összpárti” egyeztetést tartottunk faültetés ügyben, mivel nemrég elfogadtuk az Áder féle „Javaslat az új globális éghajlatvédelmi megállapodás sikerének előmozdításához” c. rendeletünket, melyben nagyon helyesen vállalásokat tettünk. Például ezt: Folytatjuk az őszi faültetési akciót, de kiegészül a „Minden születendő gyermeknek ültessünk egy fát" programmal. (igen, örül kicsiny lelkem, mert ez is rajta volt a tavalyi kívánságlistámon :)  )

Szóval folyik az ülés, ahol a környezetvédelmi és közbiztonsági bizottság tagjai, egy plusz képviselő, a környezetvédelmi. iroda dolgozói és Szász Józsi volt jelen. Józsi egy elég jó kis tervezetet adott elő, beépítve az előző alkalmi ötletelésünk eredményeit, de már ekkor látni lehetett, hogy ez nem lesz egyszerű. Míg Józsi és jómagam a célok fontosságát hangsúlyoztuk és tippeket hozunk fel, addig az iroda alkalmazottjai egyfolytában ellenérvekkel álltak elő. Leginkább azzal, hogy, hú de mennyi munkával járna ennyi fát elültetni, meg milyen sok-sok pénzbe kerülne… (meg melóval nekik…)

Totál lehangoló volt látni, ahogy az iroda alkalmazottjai ellenállnak az amúgy teljesen kézenfekvő és jó kezdeményezésnek. Hú, ez akár 8 millióba is kerülhetne a kerületnek!, mondták. Ja, mennyibe is került az új Erzsébet ligeti birkózó csarnok parkolója?  90 millióba? Csak azért, hogy autók állhassanak egy helyben egymás mellett?, kérdeztem vissza…

Szóval innen szép nyerni. 

Folyt. köv!
 

Akár csak a gyerekeim, a kerületi önkormányzat is 25 éves lett idén. Meg is ünnepeltük. Kicsit zsúfoltan voltunk, egykori és új képviselők, polgármesterek és jegyzők az önkormányzat házasságkötő termében. Az „ülést” 4 órakor, a himnusz eléneklésével kezdtük, akárcsak az alakuló ülésen 25 éve az elsők. Utána egy perces néma megemlékezés következett az azóta elhunytakról, majd megtekintettünk egy épp nagyon divatos, drónnal készített 8 perces kisfilmet a kerület új, vagy felújított intézményeiről. A film alatt számomra tetszően, de teljességgel oda nem illően Aerosmith, Queen és Bon Jovi számok szóltak, gondolom a jogokat is beszerezték hozzá… Ez után a két ex és az épp regnáló polgármesterek sztorizgattak kicsit, majd jött a kultúrműsor, a csoportkép és végül az evésivás…

Első polgármesterünk Fekete Gábor beszélt a leghosszabban. Ha nem tudtam volna biztosan, hogy ez egy kerületi, önkormányzati rendezvény, azt hihettem volna, hogy egy fideszes privát buliba csöppentem… Teljesen úgy beszélt, mint ha csak a párttársai körében lenne. Hogy maga a jóságos Áder János látogatta meg kerékpáron érkezve az helyi fidesz alapszervezet alakuló ülését, amit az Erzsébet Liget fái közt tartottak meg. Hogy az ellenfele (szocdem?) pancsersége miatt kapott nála kétszer több szavazatot a választáson, meg hasonlók… A többségben fideszes megjelenők ezen jól szórakoztak, a többi ellenzéki megpróbált jó képet vágni, én meg csak pislogtam.

A következő mesélő Szabó Lajos Mátyás volt, az ő 8 évi regnálása alatti pangás miatt sohasem lehet elég hálás a jelenlegi fideszes kerületvezetés. Visszaemlékezését ő is viccesen szerette volna előadni, de lássuk be, ez neki sohasem ment. Fekete nevével történő poénkodása inkább otromba volt, mint jópofa, de egy jó beszólása azért volt. Azt kívánta, hogy a „fejlődő kertváros” váljon végre „fejlett kertvárossá”. Ámen. Amúgy saját bevallása szerint még mindig itt ebédel az önkormányzatban, mert még ő bulizta ki annó, hogy minden ex polgit megillessen ez a kiváltság. Hurrrá…

Szeretett Kovács Péterünk visszafogottan dicsérte elődeit, valamint az elmúlt 6 évet, mármint magához képest. Egy dolog viszont nagyon visszatetsző volt a mondókájában, ahogy az egyik ex képviselőt cikizte folyamatosan. Az illetőt nevezte „tudjuk ki”-től kezdve Voldemort-ig mindennek, ami cseppet sem volt elegáns tőle.

Ez után jött a rendezvény fénypontja, ami miatt tényleg érdemes volt elmenni. Egy cinkotai kislány énekelt és citerán játszott nekünk két népdal összeállítást. Mit mondjak, a gyermek bűbájos volt, és nem mellékesen roppant tehetséges is. A kis kulturális kitérő után kaptunk még egy emlékérmet és egy oklevelet, „a kerületért végzett kitartó és áldozatos tevékenységünkért”, majd csoportkép, rántott hús, valamilyen pörkölt és rétes következett…

Még csak egy éve vagyok képviselő, vagy három éve bizottsági tag, vagy tizenöt éve civil környezetvédő, de még sohasem köszönték meg nekem. Persze, most is csak formálisan tették, de attól még valahogy jó érzés volt. Minden esetre szeretnék többet, még sokkal többet tenni…