Március 15, koszorúzás Európa és migránycsellenes propagandával körítve.

Reggel ronda idő volt, de legalább korhű. 48-ban állítólag hasonlóan reménytelenül esett az eső, mint most 15.-én. A kerületi központi megemlékezésen is csak kb. a fele közönség jelent meg, mint jó időben szokott. A kultúrprogram is elmaradt. (persze este a színházban mégis előadták, de igazán nem kellett volna) Ha már nincs program, legalább beszéd legyen, gondolta polgármesterünk, és a hangosítást mellőzve élő szóval invitálta közelebb a nem túl népes közönséget, hogy jobban hallhassák. Beszédét kb. így foglalhatnám össze:

Mi itt Nyugat-Európa  vagyunk, és nem hagyjuk, hogy Brüsszel, vagyis Európa ránk sózza a sok-sok kultúridegen miránycsot, akik veszélyeztetnék a mi jól megérdemelt nyugalmunkat, kényelmünket! És ezt mi nem hagyhatjuk, mert a mi jól megérdemelt nyugalmunkat és kényelmünket nem veszélyeztetheti semmilyen idegenkultúrájú, mert mi itt most kényelemben és nyugalomban élünk.  Amíg nem sózzák ránk az idegen kultúrájúakat, amit nem hagyhatunk.  

És mind ezt 48-49 alkalmából.

OK, értem, fentről leszólnak neki, hogy most ez a téma, ezt kell tolni és Péterünk hithű pártkatona, (lám azt a sztenderd migránycsellenes határozatot is betolta a képviselőtestület elé, mint az összes többi fideszes polgármester az országban, bár mekkora károkat is okozott vele a testület bizalmi tőkéjében) de ezt pont 48 ünnepén? Amikor arra is emlékezünk épp, hogy eme kis ország minden népe, egy emberként kelt fel a Habsburgok elnyomása ellen, legyen az Tót, Székely, Román, Német, Lengyel, Zsidó, Cigány vagy bár ki, félretéve mindennemű kulturális sokszínűséget, másságot?

A beszéd után a kerületi pártok, civil szervezetek és kisebbségi önkormányzatok képviselői megkoszorúzták az emlékművet.

Elvégre az élet megy tovább…