25 éves az önkormányzat.

Akár csak a gyerekeim, a kerületi önkormányzat is 25 éves lett idén. Meg is ünnepeltük. Kicsit zsúfoltan voltunk, egykori és új képviselők, polgármesterek és jegyzők az önkormányzat házasságkötő termében. Az „ülést” 4 órakor, a himnusz eléneklésével kezdtük, akárcsak az alakuló ülésen 25 éve az elsők. Utána egy perces néma megemlékezés következett az azóta elhunytakról, majd megtekintettünk egy épp nagyon divatos, drónnal készített 8 perces kisfilmet a kerület új, vagy felújított intézményeiről. A film alatt számomra tetszően, de teljességgel oda nem illően Aerosmith, Queen és Bon Jovi számok szóltak, gondolom a jogokat is beszerezték hozzá… Ez után a két ex és az épp regnáló polgármesterek sztorizgattak kicsit, majd jött a kultúrműsor, a csoportkép és végül az evésivás…

Első polgármesterünk Fekete Gábor beszélt a leghosszabban. Ha nem tudtam volna biztosan, hogy ez egy kerületi, önkormányzati rendezvény, azt hihettem volna, hogy egy fideszes privát buliba csöppentem… Teljesen úgy beszélt, mint ha csak a párttársai körében lenne. Hogy maga a jóságos Áder János látogatta meg kerékpáron érkezve az helyi fidesz alapszervezet alakuló ülését, amit az Erzsébet Liget fái közt tartottak meg. Hogy az ellenfele (szocdem?) pancsersége miatt kapott nála kétszer több szavazatot a választáson, meg hasonlók… A többségben fideszes megjelenők ezen jól szórakoztak, a többi ellenzéki megpróbált jó képet vágni, én meg csak pislogtam.

A következő mesélő Szabó Lajos Mátyás volt, az ő 8 évi regnálása alatti pangás miatt sohasem lehet elég hálás a jelenlegi fideszes kerületvezetés. Visszaemlékezését ő is viccesen szerette volna előadni, de lássuk be, ez neki sohasem ment. Fekete nevével történő poénkodása inkább otromba volt, mint jópofa, de egy jó beszólása azért volt. Azt kívánta, hogy a „fejlődő kertváros” váljon végre „fejlett kertvárossá”. Ámen. Amúgy saját bevallása szerint még mindig itt ebédel az önkormányzatban, mert még ő bulizta ki annó, hogy minden ex polgit megillessen ez a kiváltság. Hurrrá…

Szeretett Kovács Péterünk visszafogottan dicsérte elődeit, valamint az elmúlt 6 évet, mármint magához képest. Egy dolog viszont nagyon visszatetsző volt a mondókájában, ahogy az egyik ex képviselőt cikizte folyamatosan. Az illetőt nevezte „tudjuk ki”-től kezdve Voldemort-ig mindennek, ami cseppet sem volt elegáns tőle.

Ez után jött a rendezvény fénypontja, ami miatt tényleg érdemes volt elmenni. Egy cinkotai kislány énekelt és citerán játszott nekünk két népdal összeállítást. Mit mondjak, a gyermek bűbájos volt, és nem mellékesen roppant tehetséges is. A kis kulturális kitérő után kaptunk még egy emlékérmet és egy oklevelet, „a kerületért végzett kitartó és áldozatos tevékenységünkért”, majd csoportkép, rántott hús, valamilyen pörkölt és rétes következett…

Még csak egy éve vagyok képviselő, vagy három éve bizottsági tag, vagy tizenöt éve civil környezetvédő, de még sohasem köszönték meg nekem. Persze, most is csak formálisan tették, de attól még valahogy jó érzés volt. Minden esetre szeretnék többet, még sokkal többet tenni…